Gumiabroncs kisokos
Külső megjelenése alapján azt hihetnénk, hogy az autók, motorok gumiabroncsa kizárólag gumiból készül, noha valójában négy fő összetevőjük van: gumi, kordszövet, vegyi anyagok és fém. Mindegyik egy-egy speciális feladatot lát el, és ezek együttesen adják a gumiabroncsoktól megkívánt tulajdonságokat. Napjaink tipikus radiál gumiabroncsának csak alig több mint egy harmada áll gumiból (tömeg szerint) - és a gumitartalomnak kb. 70%-a kőolajból nyert szintetikus gumi polimer. Kívülről természetesen a gumit látjuk, amely a futófelületet és az oldalfalakat alkotja, anyagába azonban más vegyi anyagokat is kevernek. Belülről a gumiabroncs szilárdságát a vázszerkezete adja, amelyet elsősorban szövet-textilbetétek - gumírozott kordszövet rétegek - alkotnak, de nagyobb igénybevételű abroncsok acélbetéteket is tartalmaznak. A gumiabroncsot a nagy szakítószilárdságú, gumibevonatú acélszálakból álló, ú.n. peremhuzalkarikák szorítják biztonsággal a keréktárcsához.
A gumiabroncsot vegyi összetevői teszik ellenállóvá az elhasználódással, a hővel és az öregedéssel szemben. De ugyanezek a vegyi anyagok biztosítják a gumiabroncs kopásállóságát, tapadási tulajdonságait. A gumihoz kevert összetevők és vegyi anyagok típusa és mennyisége attól függ, hogy a gumiabroncs melyik részén használjuk ezeket. A gumiabroncs két alapvető részből áll: a futófelületnek - amely az úttal közvetlenül érintkezik - kell biztosítania a megfelelő tapadást, miközben ellenállónak kell lennie a kopással szemben. A másik alkotóelem a karkasz, vagyis a gumiabroncs vázszerkezete, amely a gumiabroncs szilárdságát és rugalmasságát biztosítja.
A biztonságos közlekedés egyik alapfeltétele, hogy a gumiabroncsokban mindig az előírt értékű levegőnyomás legyen. A levegőnyomás értéke alapvetően befolyásolja az autó iránytartását, a fékező- és vonóerőt és a gumiabroncsok futásteljesítményét. A levegőnyomás értékét a gépkocsi és a gumiabroncs gyártója egyedileg határozza meg minden egyes autótípushoz. A túl alacsony vagy túl magas levegőnyomás megakadályozza a gumiabroncs futófelületi mintaelemeinek megfelelő kapcsolatát az út felületével. Ennek következményei nem csak a túlzott vagy egyenetlen futófelületi kopás, hanem a lényegesen rosszabb tapadás, ami elsősorban nagyobb sebességgel vett kanyaroknál vagy nedves útfelület esetén jelenthet veszélyt. Az elégtelen levegőnyomás a gumiabroncsot folyamatos túlterhelésnek teszi ki. A gumiabroncs vázszerkezetének fokozott deformációja miatt a gumiabroncs tönkremenetele elkerülhetetlen. A gumiabroncs ebből adódó hibáit a nyomás utólagos helyreállításával már nem lehet helyrehozni.
A levegőnyomás rendszeres ellenőrzése a legjobb módja a gumiabroncs sérülések elkerülésének. A levegőnyomás ellenőrzését alapvetően hideg gumiabroncson kell elvégezni. Hidegnek tekinthető az abroncs, ha 2-3 órája nem üzemelt, vagy ha csak 2-3 km-t futott alacsony sebességgel.
A gumiabroncsok keréknyomását legalább kéthetente, keréknyomásmérő műszerrel kell ellenőrizni. A szemrevételes ellenőrzés nem elegendő, ugyanis 0,2-0,3 bar nyomásveszteség még nem észlelhető a gumiabroncson. Keréknyomásmérő műszer szinte az összes benzinkútnál található, ezért tankolás alkalmával célszerű 5 percet áldozni a gumiabroncsok ellenőrzésére is.
Az előírt keréknyomás értékét az autó kézikönyve tartalmazza, de fel szokták tüntetni az autó különböző részein is (üzemanyag-betöltő fedél, ajtóoszlop, stb).
Szelepek
Különféle szeleptípusok léteznek, azonban mind ugyanazt a célt szolgálják: tömítenek, lehetővé teszik a gumiabroncs levegőnyomásának ellenőrzését és szabályozását.
A gumiszelepek magában a kerékpánt furatban tömítenek, a fémből készült menetes szelepekbe a tömítéshez egy kis tömítőgyűrűt helyeznek. A szelep meghibásodása nyomáscsökkenést okozhat. A szelepfurat peremfelülete fontos a tömítés szempontjából és a szelep beszerelésekor szennyeződéstől, rozsdától, valamint sérülésektől mentesnek kell lennie.
A gumiszelepek is öregszenek: ennek jele, hogy egyre több repedés képződik a szeleptesten, ami veszélyes lehet. Nagy sebességnél hatalmas centrifugális erő hajlítja el a szelepet. Egy gumiszelep kb. 20 gramm tömegű, 200 km/h felett azonban 7,5 kg centrifugális húzóerő hat rá. Az öregedő gumiszelepek nem bírják ezt a nagy terhelést, aminek gyakran nem is észlelhető, rejtett levegőszivárgás lehet az eredménye, az ebből adódó következményekkel együtt. Ezért a nagy sebességű gépkocsik kerékpántjain vagy dísztárcsáin szeleptámaszt, vagy fémházas szelepet alkalmaznak.
A szennyeződés, a por és a nedvesség menet közben a szelep finom belső szerkezetében könnyen sérülést okozhat, ezért a szelepsapkának műszaki szempontból alapvető szerepe van, mindig biztosan fel kell csavarni a helyére.
A gépjárműgyártók által megadott meghúzási nyomatékokat mindenképpen be kell tartani. Mindig az egymással átlósan szemben levő kerékanyákat, illetve kerékcsavarokat kell egymás után meghúzni.
A csavarok ill. anyák kézzel, érzés szerinti meghúzása nem mondható biztonságosnak. Ezért üzembiztonsági szempontból ajánlatos nyomatékkulcsot használni, amely lehetővé teszi az előírt meghúzási nyomaték pontos betartását. Az meghúzási nyomatékokra vonatkozóan az autó kézikönyve tartalmaz iránymutatást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
